Halált-követő kommunikáció

A "halált-követő kommunikáció" (HKK) fogalmát Bill és Judy Guggenheim vezette be, akik 1988-ban kezdték tanulmányozni az elhunytakkal folytatott közvetlen és spontán kommunikáció eseteit. Az említett kutatókon kívül mások - például Raymond Moody - is vizsgálták a jelenséget, s több ezer beszámolót gyűjtöttek különféle korú, hátterű és vallású (akár ateista) emberektől világszerte. A nyugati természettudomány, pszichológia és pszichiátria hagyományosan a gyász kiváltotta hallucinációkként, vágyálmokként vagy egyszerűen fantáziákként magyarázza a HKK előfordulásait. A halált-követő kommunikáció bizonyos esetei azonban azt mutatják, hogy ezek a magyarázatok nem kielégítők. Így például gyakori, hogy egyszerre többen élnek át részleteiben megegyező HKK-t ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben, ami azt jelzi, hogy legalábbis bizonyos fokú objektív valóságosság fennáll ezekben az esetekben. Sokan olyan elhunytakkal élnek át halált-követő kommunikációt, akikkel nem álltak közeli kapcsolatban, vagy akiket még csak nem is ismertek személyesen, aminek következtében nem is gyászolják őket. Gyakran továbbá hosszú idővel a szeretett személy halála után következik be HKK, illetve akkor, amikor az átélő már túljutott a gyász szakaszán. Szintén gyakran fordul elő halált-követő kommunikáció még azelőtt, hogy az átélő (szokványos módon) értesült volna a halál híréről, ami kizárja a fantáziát és gyászt mint magyarázatot. Az átélő emellett olykor egyéb olyan információt is kap HKK során, melyről egyébként nem tudhat, néhány halált-követő kommunikáció pedig életveszélyes helyzetből menti ki az egyént. Az átélő többféleképpen érzékelheti az elhunytat: érezheti a jelenlétét, az érintését; valamilyen, az elhunytra jellemző illatot; üzenetet hallhat tőle (a fülein át vagy az elméjében); láthatja őt (részben vagy egészben). Érzékelheti az elhunytat látomásban; ébren; az ébrenlét és az alvás közötti állapotban; szokatlanul élénk álmokban; testen-kívüli élmény során. Bill és Judy Guggenheim kutatása szerint a HKK kapcsolódhat fizikai jelenségekhez is, így például az átélő telefonhívást kaphat az elhunyttól (nemcsak álomban, hanem ébren is); emellett bizonyos tárgyak, melyek sajátos viszonyban álltak az elhunyttal, furcsa viselkedést mutathatnak (maguktól látszanak mozogni, megjelenni vagy eltűnni; órák állhatnak meg vagy indulhatnak el megmagyarázhatatlanul; elektromos eszközök kapcsolódhatnak be és ki ismeretlen erő hatására). A halált-követő kommunikáció esetei rendszerint megnyugtató, vigasztaló hatást gyakorolnak az átélőre, ha az gyászolja az elhunytat. Gyakran vezetnek az átélő hiteit érintő változáshoz: általában a korábbinál nagyobb mértékű spirituális beállítódást eredményeznek, csökkentik vagy megszüntetik az elhunyt halála felett érzett fájdalmat és a halálfélelmet, és több örömet visznek az átélő életébe.